The Broadcast Archives: Green Day Box – 6 cd set

Az EMP-Online oldalán bukkantam a címben látható csemegére.  A hat CD különböző forrásból tartalmaz élő felvételeket.  Mivel az oldalon számos official kiadvány és merchandise is szerepel, volt bizalmam berendelni ezt a gyűjteményt. Utólag kiderült: nem kellett volna. Térjünk is a lényegre. A csomag kibontása után egy színes nyomatú keménypapír-gyűjtőben találjuk a 6 CD-t. A lemezeken semmi felirat nincs, mindegyik teljesen egyforma, csak egy szám van a lemezen, hogy hányadik sorszámú. Illetve egy Laser media felirat. A CD gyűjtőn sem kapunk semmiről információt, itt már több mint gyanús lett a dolog.  Nem derül ki, hogy az adott számot hol vették fel, mikor, melyik show-fellépés keretében. Csak egy dalcím szerepel a gyűjtön. Lássuk hát részletesebben, mi is ez.

Laser Media, ennyi tudunk meg. Hogy mit, hol, ki, miért, mivel, azt nem tudjuk.

CD1 – A lemezborító alapján ez vár ránk.

  • 1. Nice Guys Finish Last
  • 2. Hitchin A Ride
  • 3. Big Yellow Taxi
  • 4. Geek Stink Breath
  • 5. Welcome To Paradise
  • 6. Longview
  • 7. Brainstew
  • 8. She
  • 9.Redundant
  • 10. Disappearing Boy
  • 11. Basket Case
  • 12. Prosthetic Head
  • 13. When I Come Around
  • 14. Good Ridance

    Várva vártam, melyik Nice Guys Finish felvételt kapom meg, ehelyett legnagyobb döbbenetemre egy Chump-pal indul a lemez. What the fuck? Sebaj ugorjunk, sajtóhiba. A második szám, a Hitchin A Ride lenne, helyett egy 1994-es Lettermannos
    Basket Case figyel a lemezen, valamiféle ótvar YouTube-rip minőségben. Szemöldök összeráncol. Ugorjunk. Jöjjön hát egy igazi ritkaság, Big Yellow Taxi! Wohoo! Lenyomom a play gombot: “Nice guys fnish last, you’re running out of gas”. Holy F*/- Sh-*.  Atyaég, mindez ugyanolyan okádék minőségben. Innentől veszett szkippelésbe kezdtem, nyomtam sorba a lemezt, Geek Stink Breath helyett egy Hitchin a Ride van,  a Welcome To Paradise helyett a The Grouch van a lemezen, ami ráadásul akad, ugrál, és néhol másodperceket kihagy. Nyilván innentől már nem csak sejtettem, hanem nyilvánvalóvá vált, hogy ez a lemez egy okádék, egy fércmunka, a zeneipar Csernobilja. Kapunk egy Redundant live-ot is amiről szó sincs a borítón, viszont az ígért Big Yellow Taxi sehol sincs a lemezen. A Basket case viszont rajta van, kétszer is.. A második CD-t még nem mertem betenni a meghajtóba, de jelentkezem hamarosan a folytatással, amennyiben sikerül lenyugodni, és fel nem szecskázni a cédéket.

CD2

Ez a lemez valóban a Chump-pal indul, de a felvétel minőségéből arra következtetek, hogy ez egy színpadtól távol lévő audience recording. Semmiképp nem olyan hangminőség, ami elfogadható otthoni hallgatásra. A lemez nagy része is ugyanilyen minőségű, valamiféle letorrentezett audience recording egy Dookie-era koncertről. Jön aztán egy érthetetlen ismétlés, újra When I Come Around,meg egy Geek Stink Breath de ezek legalább soundboard felvételek. Összességében nagyjából szóra sem érdemes trash lemez ez a CD2 is, vélhetőleg először és egyben utoljára volt optikai lejátszóegysében. De itt legalább a tracklist stimmelt.

CD3

Már megint egy Dookie koncertfelvétellel indulunk, egy unalomig ismételt Welcome To Paradise, ami már harmadszor van a gyűjteményben. Gyorsan végigkattintottam, a számcímek itt is stimmelnek, de a hangminőség itt is gyenge. Ugorhatunk…

CD4

A négyes lemez kitörni látszik az önismétlés világából, de hát itt az ideje, a felén túl vagyunk. Lássuk mit hoz a lemezen lévő 10 dal. Elsőként egy Nice Guys Finish Last csendül fel, amit egy Minority követ. Csakhogy tracken belül., azaz az első szám átmegy a másodikba valójában, majd a track végén a Minority-t kihalkítják(!!). Fade out, a pofám leesik, szám közben simán. Innentől borul a számlista mert a kettes szám a Blood Sex And Booze-ba, majd az pedig Longview-ba megy át. Megőrülsz. Folytatásnak jöjjön a Castaway. Play. Örő bódottá. Igen ám, de a dal a refrénnel(!!) indul.  A Castawayt a Warning követné, de ez sem jó, mert a Hitchin a Ride van a lemezen. Tenyérbe hajtott fej. A Hitchin a Ride átmegy Jadedbe, ezt azonban a lemezen sehol sem jelzik. Hihetetlen. Ami ez után jön az egy teljes káosz, semmi nem az ami a lemezre van írva. Aminek rajta kéne lennie az nincs, ami nem szerepel rajta az van. Teljes káosz, kapufa, csőd.

CD5

Az ötös CD-t már teljes komolytalansággal teszem be a meghajtóba. Itt egy American Idiot éra koncertfelvételt kapunk amit aztán az elmaradhatatlan Longview, és Basket Case követ. Ezen a lemezen kivétel nélkül stimmel minden számcím, a hangminőség itt elfogadható, de nem audiofileknek való. I fought the law, Minority, St. Jimmy, és Time Of Your Life a vége.

CD6

Ezt a lemezt már kizárólag azért teszem be, hogy pontot tegyünk erre az ámokfutásra. A borító egy 13 számos American Idiot érás koncertet ígér, de hogy mi lesz belőle? Lássuk hát. Indul az American Idiot, igaz a legelejéből 1-2 másodperc kimaradt. Berobban a Jesus Of Suburbia ami másfél percnél véget ér! Egyharmincnál azt mondták, ezeknek ennyi is elég lesz, és egyszerűen lekeverték a f*szba. A hajam lerakom. Jön még egy Give me Novocain, ami nem az elején kezdődik és akadozik is, így hát csa egyetérteni tudok Billie Joe szavaival:  I can’t take this feeling anymore.. Out of body and out of mind….
Van itt még Homecoming live is, ami úgy kezdődik(!) hogy “In the streets of shame where you’ve lost your dreams in the rain.” Az eleje meg minek.  De a vége sem jobb, a Homecoming a lemez készítői szerint véget ér ott hogy:

“Jesus filling out paperwork now
At the facility on East 12th Street”

fade out, a viszon’ lágytojás.

Itt fejeztem be a lemez további elemzését.  Nem pontosan tudom mi ez. Annyi biztos, hogy a végeredmény tragédia. Nem értem, hogy fordulhatott ez elő, hogy egy ilyen szemét kereskedelmi forgalomba kerülhet.

 

Billie Joe Armstrong (Green Day) – No Fun Mondays album

2020. november 27-én jelenik Billie Joe Armstrong lemeze, amely a Covid-19 időszak alatt készített feldolgozás dalait foglalja össze. A lemezen 14 szám szerepel. Az első No Fun Monday dal az “I Think We’re Alone Now” (Tommy James And The Shondells)  2020. március 23-án került fel a YouTube-ra, ahol 1.63M megtekintésnél jár, míg a Spotify-on a 3.83M lejátszást ért el a mai napig.   A bakelit példányok már előrendelésben elfogytak, az amerikai webstore-ban az előrendelt CD 15$-ba kerül (posta nélkül). A dalok természetesen a Spotify-on is megjelennek.  Tracklist:

1. I Think We’re Alone Now [Tommy James And The Shondells] 
2. War Stories [StarJets]
3. Manic Monday [The Bangles]
4. Corpus Christi [The Avengers] 
5. That Thing You Do! [Adam Schlesinger]
6. Amico [Don Backy] 
7. You Can’t Put Your Arms Round A Memory [Johnny Thunders]
8. Kids in America [Kim Wilde]
9. Not That Way Anymore [Stiv Bators]
10. That’s Rock ‘N’ Roll  [Eric Carmen]
11. Gimme Some Truth [John Lennon]
12. Whole Wide World [Wreckless Eric]
13. Police On My Back [The Equals]
14. A New England [Billy Bragg]

 

Az én Green Day albumsorrendem és TOP 20 számom

Az új lemez megjelenése után jönnek az elemzések, kritikák, és a sorrendek, összehasonlítások, és listák hogy milyen az album a többihez képest. Mivel a lemezt elég alaposan kielemeztük már, most megosztom veletek a saját listám. Szándékosan nem a legjobb szót írom, hanem a legfontosabbat: ez kizárólag a saját sorrendem, a Green Day albumok, fontossági sorrendben, és a 20 legfontosabb szám a zenekartól. Mármint szerintem. 🙂

  • 13. 103/Smoothed out Slappy Hours
  • 12. Kerplunk
  • 11. Father Of All Motherfuckers
  • 10 ¡Dos!
  • 9. Nimrod
  • 8. Revolution Radio
  • 7. ¡Tré!
  • 6. Dookie
  • 5. ¡Uno!
  • 4. Insomniac
  • 3. American Idiot
  • 2. 21st Century Breakdown
  • 1. Warning

Az én TOP 20 számom a Green Day-től

20. Walking ALone
19. Viva la Gloria
18. Scumbag
17. Give Me Novocaine
16. Murder City
15. Cigarettes And Valentines
14. Ha-Ha You’re Dead
13. Poprocks And Coke
12. The Forgotten
11. Hearts Collide
10. Lazy Bones
9. Stuart And The Avenue
8. When I Come Around
7. Homecoming
6. Jesus Of Suburbia
5. Sweet 16
4. Church On Sunday
3. Rusty James
2. Castaway
1. Back In The Usa

Green Day – Father of All Motherfuckers

Ez egy szubjektív lemezkritika. Nem tükrözi közösség, vagy csoport véleményét csupán kizárólag a sajátomat. Az olvasásnál vedd figyelembe, hogy 39 éves vagyok, és közel 25 éve a Green Day a kedvenc zenekarom. Ennek ellenére lesújtó véleménnyel vagyok az új lemezről. Ha a negatív kritikát nem szívesen olvasod, akkor most görgess tovább, vagy kattints ide

Nem is tudom hol kezdjem, mert kavarognak a gondolatok a fejemben.  Tegnap kikerült ugyanis az internetre az album, és meghallgathattuk a teljes 10 számos lemezt. Igen, 10 szám. 26 perces album.  

Az első problémám már rögtön a nyomorult unikornisos lemezborító láttán előjött, nem gondoltam volna, hogy egy ennyire hitvány covert fognak teljes komolysággal a korong elé tenni. Egy Insomniac, egy Dookie cover után ez az ásatag unikornis, minimum 8 lépés hátra. Tudom, nem ez lenne a lényeg, de megszoktuk az igényességet a Green Day-től, és ez minden, csak nem az. 

Az Awesome As Fuck után kaptunk egy újabb primitív albumcímet, Father Of All Motherfuckers. Színvonalában mondjuk illeszkedik a lemezborítóhoz, így végülis koherens a dolog, így igazából azon sincs mit meglepődni, hogy az “I Was a Teenage Teenager” számcím és dalszöveg is lehet.

Aztán jött az első single, a Father Of All, amely a 2 perc 28-as hosszával is épp elég volt hogy megossza a rajongókat. Hallottunk már falsettot Billie Joe-tól, úgy hogy az jól is állt neki, de ez most tulajdonképpen egy garázsdal nyivákolással megspékelve.  Aztán jött a Fire, Ready, Aim, ami nem is lenne rossz dal, de a zongora-klimpírozós betét mögött lévő fejhangon nyivákolást és “áá áá á áá á ááá” vokálokat akkor is nehezen veszi be a gyomrom. Januárban jött aztán egy Oh, Yeah, egy Joan Jett sample, aminek legalább a refrénje megmaradt, s bár a dal semmiféle módon nem hasonlít egyetlen korábbi produkcióhoz sem, ezt legalább szívesen hallgatom.

A frissen kiszivárgott dalok közül a Meet Me On The Roof volt az első amit meghallottam. A kezdő akkordoknál felcsillant a szemem, de a 10. másodpercben sajnos már megint fejhangon óbégatnak.. Kár érte, bár még mindig ezt a dalt szeretem a legjobban, jó kis ritmusos zene ez, vezetés közbe menni fog nyáron. A Stab You In The Heart is egy garázs-projekt, de olyan érzésem volt, hogy ezt én már valahol, valakitől hallottam. 46. másodpercnél lekapcsoltam, mert ez nem Green Day. Aztán közben az is kiderült, hogy ez a dal tulajdonképpen a You Broke My Heart a These Paper Bullets-ről. 14 perc 25-től nézzétek.  Ötletes, mi ? Pár éves dal, ami most felkerült erre a lemezre. Végül is az újrahasznosítás fontos dolog a fenntarthatóságot tekintve.

A Sugar Youth refrénjénél egy kis újrahasznosított She’s a Rebel, az eleje pedig a Lazy Bones dallamát idézi. A refrénje nagyon ragad, tempós zúzós.  Ez is az erősebb dalok közé tartozik, de nem hoz semmi különlegeset, világmegváltót. Green Day-hez mérten ez is egy középszerű dal.

A Junkies On a High andalító lassúsággal indul, amely aztán sötét unalomba fordul át.  58. másodpercnél már remeg a kezem a next gombon. Ásító ikon. 

Take The Money Crawl. Egy kétperces dal, aminek első 20 másodpercét egy teljesen jellegtelen intro adja, mire végre beröffen a gitár. Eszünkbe is jut a Foxboro lemezről, hogy “Ya alligator, ya space-invader, Ya swamp-dweller making your rounds”. Körülbelül ennyi, amit a dalról mondani tudok, sajnos nem tudom értelmezni Green Day síkon ezt a szerzeményt sem. Tisztességből meghallgatom végig, és konstatálom, hogy körülbelül akkora jelentősége lesz ennek a dalnak, mint a Little Boy Named Train-nek, nagyjából a nulla felé konvergál.

A Graffitia egy egészen kellemes lezárása az albumnak, megtámogatva némi zongorás klimpírozással. 3 perc 15-ös terjedelmével ez a lemez Jesus Of Suburbiája, bár ebben is van turpisság, mert 3:05-től rányomtak egy fade outot. Roppant ötletes..

Ezt a lemezt számomra képtelenség Green Day síkon értékelni. Ha Foxboro Hot Tubs lenne ráírva, érthető lenne a dolog, de ez így nem több, mint egy középszerűnél is gyengébb, ötlettelen, egy kaptafára készült generikus futószalag zene, ami mindenféle egyediséget, kreativitást nélkülöz. Egy sótlan garázslemez, kiemelkedő dalok nélkül, amely pillanatok alatt a feledés sötét homályába fog merülni.  Ez a lemez olyan, mint a borítója, és ami rá van írva. Annyi, és nem több. Színvonaltalan, ötlettelen, unalmas. Itt emlékezzünk meg Butch Walkerről is, aki segédkezett ebben. Őszintén remélem, hogy soha többé nem látjuk a zenekar közelében sem.

Remélem, hogy egyszer fény derül majd arra, hogy mi volt a koncepció a lemez mögött, és remélem azt is, hogy erre nem azt a választ kapjuk, hogy ez a művészi önkifejezés szabadsága. Mindenesetre szomorú, ha kiderül a végén, hogy 3 év és 3 hónap alatt tényleg csak ennyire futotta a Revolution Radio utódjaként. Addig is várom a Panicland Magnum Opus Of The Inglorius Kind lemezét, amiről már ismerjük a Rome Falls-t, ami az elejétől a végéig libabőr.


Vélemények az új dalról.

    • This is the most “eh” I’ve ever felt about a Green Day era. I just listen and think “well okay then” and maybe listen again later.  
    • This could be the worst Green Day era……EVER!
    • So… can we go back to MOOTIK theory? 😅
    • his was seriously their worst mixed ever! It ruined the song ALSO WHY IS THEIR CLAPPING DROWNING OUT EVERYTHING THE WHOLE TIME!?
    • I will go to my grave saying that this is their “choke on it Warner” album right before they slam the door behind them. This is just objectively shit, and not even in the trilogy way. In a way “they’ve got to be shitting us” kinda way.
    • Just……..awful.
    • I’ll wait for a live version to really judge it but a few repeated listens I dunno something about it just doesn’t resonate with me
    • I’ve wasted a lot of money buying useless shit I don’t need in my life but man I’m having a hard time wanting to pay even 5 dollars for this album so far… 

    • Billie still doesn’t sound like Billie in this song. I wish he’d just SING and not scream and do falsetto. It’s fine in small doses, but FOAM is mostly falsetto and FRA is mostly yelling/growling. Not a fan
    • This is just bad…
    • The longshot is million times better than this crappy and it’s an album that i didn’t expect anything by the way.

      •